Családi történetek


Kádár Annamária Mesepszichológia könyveinek a végén vannak mesék is. Mivel mindegyik elején egy kedves, mesébe illő kép van, amikor a kisfiam látta a kezemben, kérdezte, hogy ez mesekönyv-e. Mondtam, hogy alapvetően nem, felnőtteknek szól, de a végén vannak mesék is. Kérte, hogy meséljek belőle. Éppen a születésnapi és a karácsonyi történetet olvastam el neki. Ebben főszereplő, Lilla meséli el kis barátjának, Tündérbogyónak, náluk hogyan zajlik az ünneplés ezen alkalmakkor. Csillogó szemmel hallgatta, pedig ezek a korához képest hosszú mesék. Nekem is nagyon szórakoztató volt, mert meglepő módon nagyon sok hasonlóság van ahhoz, hogy ők ünnepelnek. A legkisebb apróságokban is, például hogy minden évben más színű karácsony volt, vagy hogy nekik fontos, hogy a születésnapot éppen aznap ünnepeljék. Nálam ettől megőrül a családom, én pedig kitartok. Vagy egy idő után hogyan kerül elő a “Már mi nálunk babám” – nálunk még versenyben van a “Ne sírj anyám” is.

Úgyhogy ezen felbuzdulva a gyerekeimnek mostanában sokat mesélek arról, hogyan ünnepeltük mi a karácsonyt, amikor még én kisgyerek voltam: hogy az apukák jégpályát csináltak a ház előtti focipályából, miket sütöttünk anyukámmal, hogyan bosszankodott apu a karácsonyfa faragással, hogyan álltunk a fa elé együtt, és gondoltunk azokra, akik már nincsenek velünk. Nekem jól esik ezekre visszaemlékeznem. A kisfiam pedig lelkesen mondja vissza, ami neki most fontos, például, hogy nálunk akkor idén piros karácsony van, és süt velem együtt lelkesen. Most vagyunk abban az időszakban, amikor mi is megalkotjuk a saját szokásainkat, és szeretném, ha majd egyszer ők mesélnének ezekről. 

Nincs is jobb alkalom az ünnepeknél (vagy akár születésnapnál, emlékezetes évfordulóknál), minthogy meséljünk a gyermekünknek a régi időkről, közösen felidézzük a múltat, megosszuk velük a saját gyerekkorunk emlékeit, a család izgalmas, vicces, tanulságos történeteit. 

A történetmesélés több szinten hat. Felkelti az érdeklődést, főleg, ha ismertek a szereplők, érzelmeket pendít meg, közel hoz, intimitást teremt. Nem véletlen, hogy az üzleti életben is egyre tudatosabban használják a hallgatóság megnyerésére, vagy, hogy egy egyébként nem annyira izgalmas témát emlékezetessé tegyenek. 

Egy gyermek számára a családi történetek még több munícióval bírnak. Ebből épül az öntudata, az önbecsülése, az értékei. Ebből merít inspirációt. Ebből tanulja meg, hogy ebben a családban hogyan vigadunk, vagy küzdünk meg a nehézségeinkkel. A küzdelmeket se hagyjuk ki, mert ha látja, hogy bizony abból nekünk is akadt és akad, abból tanulja meg, hogy mit lehet kezdeni egy nehéz helyzetben, és így formálódik az ő problémamegoldó képessége is. 

Ismerős régi családi történeteket mesélni szerintem igazán élvezetes. Örömteli vagy akár keserédes nosztalgia és csillogó, figyelő szempárok. Jó párosítás. Mindenkinek csak ajánlani tudom ünnepekre és hétköznapokra is.

Ha valaki szeretne még többet olvasni a családi történetek és szokások fontosságáról, ajánlom Kádár Annamária Mesepszichológia a gyakorlatban (Kulcslyuk Kiadó, 2017) című könyvét. 

Használj ötleteket mástól!

Van úgy, hogy egyszerűen kifogy az ötlettár. Már volt póni, maci, kisnyuszi. Megvolt a kalóz, a robot, és a törpés-óriásos verzió. Már találkozott a legkisebb testvér a koboldokkal, megküzdött a sárkánnyal, letepert egy orkot, csellel kimenekült a szirének közül, mi történhetne még? 

Arra biztatunk titeket, hogy inspirálódjatak bátran más mesékből, de tudjátok mit, bármilyen helyzetből! Lehet, hogy hallottál egy érdekes beszélgetést a buszon, vagy a kisboltba bejött egy furcsa hajú néni, vagy átszaladt egy mókus a kábeleken. Bármi ér. 

Én múltkor belenéztem valamiért az egyik Harry Potter filmbe (remélhetőleg ez már nem a spoiler kategória), amiben találnak egy régi naplót, amiről azt hiszik, nincsen benne semmi. Aztán egy véletlen folytán egyszer csak kiderül, hogy van ám ott mit olvasni bőven, csak épp láthatatlan tintával titkosították az írást. Kész, ennyi. Aznap este az erdőben a kis panda talált egy üres papírt, amire később rácsöppent egy esőcsepp, és lám egy kincses térkép jelent meg rajta.

Egy másik alkalommal a fáradtsággal küzdve arra jutottam, hogy a kis panda (nálunk ő egy stabil főszereplő) beteg lett, és anyukája a Piroska és farkast mesélte el neki. Mese a mesében! Csalás? Szerintem nem. 

Remekül tudnak működni a családi történetek, a saját gyerekkorod emlékezetes pillanatai, az ünnepek hangulata, erről még fogunk írni később bővebben is!

Szóval használjatok bármit inspirációnak! És ha ez épp az esti mese lenne, és annyira fáradtak vagytok, hogy ehhez sincsen már erőtök, akkor csak bújjatok össze, és aznapra akkor pont annyi is elég lesz. 

Karácsonyi ajándék

Szeretnél jönni Mesélj fejből tréningre?

Szívesen ajándékoznád valakinek karácsonyra?

Vedd meg most!

Karácsonyig kedvezményes 10000Ft-os áron!

Jelentkezni és utalványt igényelni itt tudsz: meseljfejbol@gmail.com

Mi minden történhet a Mikulással?

Ma estére pont jól jöhet egy mese a Mikulásról! Már kitette a cipőkbe és csizmákba az ajándékokat, de a gyerekek fantáziáját folyamatosan mozgatja az ő csodálatos világa, és például, hogyan is csinálja ez az öreg apó, hogy ilyen gyorsan “dolgozik”, és ennyi helyen egyszerre ott van. 

Szóval, ha szeretnétek ti magatok kanyarítani egy mesét róla, íme pár ötlet, hogy mi történhet Télapóval és segédjeivel. 

Lehet a főhős egy kisállat, egy kisgyerek, aki segít a Mikulásnak megoldani valamilyen hirtelen felmerült nehéz helyzetet! 

Például…

  • beszorul a kéménybe;
  • elvesznek az ajándékok, esetleg valaki szánt szándékkal (!) elviszi őket;
  • összekeveri az ajándékokat, márpedig a medvebocs mézespuszedlire vágyott és nem csokoládéra, a nyuszi meg ott fintorog a puszedlihegyek fölött;
  • eltöri a szarvas a lábát;
  • a szánkó defektet kap, és bizony így szinte lehetetlen ennyi ajándékot elvinni az összes kisgyerekhez;
  • Mikulás megfázott, ágynak dőlt, a mézes tea és a kakukkfüves gyógyfürdő sem segít, és valakinek segíteni kell neki;
  • Mikulás az ajándékok kiszállítása közben eltévedt egy pálmafás szigetre, és úgy megtetszett neki, hogy elidőzött ott egy kicsit, és késésben van (végül is, lehet ő is néha emberi :)) 

És egy létező történet egy mesekönyvből, – én nagyon kedvelem – , arról, hogy bizony olyan is előfordulhat, hogy valakinek elege van a Mikulásból (na persze csak eleinte). Ebben a mesében Norbert, a jegesmedve elköltözik az Északi-Sarkra, hogy végre egy kis nyugta legyen, de valami zajos társaság odaköltözik mellé a szomszédba, kis manók és egy piros ruhás öregember, akit állítólag úgy hívnak, hogy Mikulás. És ezek nem átallanak egész nap zajongani, és zörögni a csomagolópapírokkal, Norbert márpedig ettől meglehetősen morcos. Egy nap odamegy hozzá a Mikulás, hogy “Ne izgulj, kedves Norbert, nem leszünk már itt sokáig. De addig is itt van egy kis naptár, minden nap találsz benne egy kis finomságot, és ha már nem lesz több kinyitandó ablak, mi el is tűnünk innen jó időre!” Norbert fanyalogva nyitja ki első nap az ajtót, és hát bizony egy mennyei kis makréla ficereg ott, amit jóízűen be is kap. Napról napra finomabbnál finomabb halakat talál a naptárban, és már nem is tűnik olyan kibírhatatlannak a  zajos kis társaság a szomszédban, akik ígéretükhöz híven 24 nap után összecsomagolnak egy nagy szánra, és elszáguldanak. Így Norbert újra nyugodtan pihenhet, de titkon már várja, hogy jövőre újabb finom halakkal teli naptárt kapjon ettől a Mikulástól.* És ezt nyugodtan csűrjétek, csavarjátok!

Kuckózzatok, meséljetek! Jó ünnepi készülődést mindenkinek!


*Anne Ameling, Monika Parciak: 3-5-8 perces mesék – Mikulásra és karácsonyra 

Hogy indulhat el a történetszál?

Tippek és egy minta mesekezdésre

Sokan találják nehéznek, hogyan kezdjenek bele egy mesébe, “nem jut eszembe semmi” – mondják. Úgyhogy itt van most egy rövid recept, pár hozzávalóval az elinduláshoz, hátha  beindítja a fantáziát. 

  1. Először is vegyél egy hőst! Kisebb gyerekeknél jellemzően a kisállatok a főszereplők, nagycsoportos és kisiskolás korban már lehetnek emberek is, hiszen az már a tündérmesék időszaka. A tündérek általában a mellékszereplők 🙂
  2. Írd le a hőst! Hogy néz ki, mit lehet tudni róla, van- e családja, mit szokott csinálni? Vannak e jellemző szokásai, például “minden reggel elmegy meglocsolja a virágokat”, vagy “minden este felnéz a csillagokra, és kíván valamit”. 
  3. Egyik nap történjen valami furcsa váratlan esemény!
  4. Ennek az eseménynek a hatására induljon útnak, vagy kerüljön el egy számára ismeretlen helyre!
  5. Itt indulnak a kalandok. Kisebbeknél egyszerűbb, rövid történettel érdemes operálni, nagyobbaknál lehet hosszabb és cselekménydúsabb a sztori. 

Nézzünk egy példát!

  • Egyszer volt, hol nem volt egy távoli kis erdő szélén élt egy kisleány. (Lehetne persze kisfiú, és akár mackó is. A magyar mesék kedvelt mesehős állata például a medve, aki aztán valamilyen konfliktusba keveredik a rókával, na de térjünk vissza ehhez a történethez!) 
  • Édesanyjával és édesapjával élt egy kis házikóban az erdő szélén. (A saját családotok szereplőihez lehet igazítani a rokonságot, velük élhet persze a nagymama, vagy gyakran látogathatja őket, hoz lekvárt, befőttet, süteményt, értitek?) 
  • A kislánynak hosszú barna haja volt, amit minden nap máshogy hordott. Volt egy kedvenc kis nadrágja, amit apukájától kapott születésnapjára, legszívesebben abban evett, játszott, aludt volna minden nap, de anyukája nem engedte neki. (Értelemszerűen lehet a gyermekhez passzolóan leírni a hőst, ha szeretnétek erősíteni ezt az áthallást. Lehet cifrázni a család jellemző szokásaival, belső poénjaival.)
  • Volt egy kiskutyája, legkedvesebb barátja, egy kis tacskó. A kislány minden reggel, miután felkelt, enni adott a blökinek, és elmentek együtt sétálni az erdőbe. Indulás előtt anyukája mindig csomagolt nekik egy kis gyümölcsöt vagy szendvicset, és azt mondta nekik: “Vigyázzatok magatokra, és ha valami furcsasággal találkoztok, legyetek óvatosak!”
  • Egyik napon, mikor már az erdő sűrűjében jártak, egyszer csak elértek egy furcsa fához. “Hm, érdekes…” – mondta a kislány a kutyusnak, – “ezt a fát eddig nem láttam errefelé.” Hatalmas törzse volt, gyönyörű színes levelek díszelegtek rajta, de nem ám csak zöldek, sárgák és barnák. Volt köztük, lila, piros, de még kék is. Varázslatos fa volt, az biztos. Ahogy közelebb mentek hozzá, meglátták, hogy kiáll belőle egy furcsa alakú valami, úgy nézett ki, mint egy gomb. A kislány megtapogatta, de eszébe jutott anyukája intelme, és hátrahúzta a kezét. A kis blöki viszont nem átallott ugrálni, csaholni, és az egyik ugrásnál a mancsával megnyomta a gombot – mert az volt ám bizony – , és a fán kinyílt egy titkos ajtó. Földbe gyökerezett a lábuk a meglepetéstől, bentről csillogó meleg fényeket lehetett látni, amik annyira hívogatóak voltak, hogy a kislány és a kutya egymásra néztek, vettek egy nagy levegőt, és beléptek a fa belsejébe. Amikor ki merték nyitni a szemüket, egy csodálatos táj terült a szemük elé… (a csodálatos fa, amin keresztül eljutni az ismeretlenbe lehetett volna rókalyuk, na persze nyúlüreg, de akár egy híd, egy barlang vagy egy furcsa jármű is.)

Ha ezekkel elkezdtek főzni, utána csak hagyjátok, hogy a többi már jöjjön magától!

Ilyen és ehhez hasonló tanácsokkal, gyakorlatokkal dolgozunk a tréningen is. Ha egy nap alatt sokat akarsz fejlődni, szeretettel várunk!