Andersen ellen

Vannak olyan mesék, amik annyira klasszikusok, hogy már senki nem olvassa őket, főleg nem az eredeti verziót. Aztán időnyomás alatt előkerülnek a polcról, és pár oldal után abba kell hagyni és rögtönözni egy olyan folytatást, amitől a gyerek fog tudni aludni. A Grimmek például ilyenek, és persze Andersen, a depresszív mesék mestere. 

Andersent sokszor feldolgozták már. Nem ok nélkül kell újrahúzni a nagy dán meseíró történeteit. A leghíresebb meséi meglepően kegyetlenek. A legtöbb történet szenvedésről és ok nélküli gonoszságról szól, amit a főhősöknek kell elviselniük.

  • A rendíthetetlen ólomkatona csendben végigállja a mesét és a végén elolvad a kandallóban. 
  • A kis hableány szenved a szerelemtől, majd eloszlik a hullámok között és megszűnik létezni. 
  • A kis gyufaáruslány is megfagy az utcán állva éjjel.
  • A Hókirálynő azzal indul, hogy az ördög egy olyan tükröt készít, ami mindent, amit visszatükröz, elcsúfít. Ez a tükör törik porrá és a szilánkjai beleesnek egy kisfiú szemeibe és szívébe. 
  • A csúf kiskacsa a történet végére gyönyörű hattyúvá változik, de addig mindenki alázza és bántja, akivel találkozik. 

Egy varázsmese, tündérmese nincsen konfliktus nélkül. Én Andersen történeteit nem azért érzem túlhaladott, rossz meséknek, mert van bennük nehézség, szenvedés és kegyetlenség, hanem mert ezek céltalan módon és a világ alapértelmezéseként jelennek meg. Az emberek nagy része (valamint az állatok, tündérek és tárgyak) gonoszok, vagy gonoszul bánnak a szereplőkkel. A rossz cselekedetek büntetést vonnak maguk után, a jó cselekedetek jutalma gyakran elmarad vagy a halál utánra tevődik át.

Andersen történeteinek manapság leginkább a feldolgozásait olvassuk vagy látjuk. (Az eredeti verzió elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban, ha túl jó lenne a kedvünk: https://mek.oszk.hu/00300/00309/) Úgy gondolom, hogy ezek alapanyagnak sokkal jobbak, mint elmesélendő történetnek. 

A Hókirálynő Disney-féle verziója, a Jégvarázs (Frozen) szerintem sokkal jobb lett, mint az eredeti, amelyből, bölcsen, csak pár elemet tartottak meg. A Jégvarázs egy felnövés-történet, a testvéri szeretetről szól, bár a gonosz egy igazi pszichopata, ebben tartva az anderseni hagyományt. Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy ebben mindenki Disney-karakter, kivéve Hanst, aki a Trónok Harcából jött. A Hókirálynő eredeti verziója egy kislány pokoljárása, aki az ok és cél nélkül gonosszá váló kistestvérét akarja megmenteni. 

Mindenkinek javaslom, hogy nyugodtan használja Andersen történeteit kiindulópontnak és alapanyagnak. Hígítva és kisebb dózisban kiváló alkotóeleme lehet a saját meséidnek.