Meseajánló – Maflázia

Nagyon szeretem ezt a könyvet, mert a feje tetejére állítja a tündérmesét, miközben emberi és érdekes karaktereket formál királyfiból, királylányból, óriásból. Két mesét tartalmaz: Villő királyfi és gyermeke, Rikárdó királyfi kalandjait. Azoknak a legérdekesebbek, akik ismerik a tündérmesék szabályait és elemeit, illetve a főszereplő királyfikkal kapcsolatos előírásokat. 

A történet ugyanis azzal indul, hogy a nemrég született királyfit megátkozza egy tündér: 

– Fiam, legyél te túlontúl okos!

A fiatal Villőnek pedig meg kell küzdenie az átok hatásával, amellyel az is jár, hogy nem hisz a tündérekben, emellett elviselhetetlenül okoskodó lesz. Mindenkit elidegenít magától pontosan akkor, amikor a birodalomban feltűnik egy rendkívül agresszív tűzokádó sárkány. Sajnos Villő a sárkányokban sem hisz, ami további konfliktusokat okoz… 

Rikárdó problémája pontosan ellentétes apjáéval, ő ugyanis nemcsak hisz a tündérekben, szörnyekben és bűbájban, de a számos varázslatos tárgy segítségével, amelyeket rendszeresen használ, folyamatosan kalandozik. Valójában nincs is semmi tapasztalata a világból, mert minden problémát megold a bűvös sipka, a láthatatlanná tévő köpeny, a soha ki nem csorbuló kard, vagy a repülő szőnyeg. 

Tucatszám győz le szörnyeket és szabadít ki királylányokat, ami komoly diplomáciai problémákba keveri, mert nem hajlandó őket feleségül venni, csak kezet csókol és elköszön. Apjának végül drasztikus lépésre kell elszánnia magát, hogy önmagával való szembenézésre és tartós párkapcsolatban való gondolkodásra is kényszerítse fiát.

Andrew Lang: Maflázia (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1984, Holnap Kiadó, 2006)
Göncz Árpád kiváló fordítása, Réber László rajzaival
6-12 éveseknek

A meseolvasás mellett

Néha megtalál minket a kérdés: mi mennyire vagyunk az olvasott mesék ellen, ha már ennyire a fejből mesélést támogatjuk.

A meseolvasás mellett vagyunk. Mind az olvasott, mind a fejből mesélt történet nagyon jó és fontos. Mi magunk is sokat olvasunk, és értekezünk a történetekről. A tréningünkön is beszélgetünk a mai mesekönyv-kínálatról, hogy melyik milyen helyzetben lehet érdekes. 

A fejből mesélés általában a nehezebb, mi pedig szeretnénk, ha a szülőknek, rokonoknak, pedagógusoknak rendelkezésre állna ez a lehetőség is. Sokan érkeztek úgy hozzánk, hogy eddig egyáltalán nem, vagy félénken próbálkoztak, és egy kis gyakorlás és pár támpont segítségével gyűjtöttek bátorságot.

A könyvből mondott mesék fontos ihletforrások lehetnek később, ugyanúgy közös élmény a kicsikkel és ugyanolyan sokat adhatnak a történet élvezetében. A saját mese viszont kimerítőbb és alkalmasint nagyobb kihívás, mint az olvasás. Ez egy közös alkotás a hallgatósággal, eszköz a mindennapok problémáinak feldolgozására és még egy olyan közös emlék, ami összeköti a szülőket és a gyerekeket. A te gyerekednek szól az üzenet, és egy idő után komoly kreatív élvezetet jelent.

Félreértés ne essék, remek, ha már olvasásra jut energiád egy fáradt nap után, és nem te alszol el előbb, hanem a gyermek. De ha érzel magadban erőt, akkor a saját és résztvevőink tapasztalatai is az, hogy egy saját mese után az elismerés csillogó szempárok formájában fog megérkezni.

Tanulságok és ötletek a legutóbbi képzésből

A tréningen mindig izgalmas hallani a résztvevők dilemmáit, vagy akár jól bevált tippjeit. Ezekből válogattunk párat:

“Mit tudok csinálni, ha a gyerekem kerüli a mesében a konfliktust?” 

A mesék egyik fontos üzenete a gyermeki léleknek, hogy ha megküzdesz a felmerülő nehézségekkel, és akadályokkal, a végén győztesen kerülsz ki belőle. Ez építi az önbizalmát. Ezért nem érdemes kikerülni a konfliktusokat a történetben, hanem finoman behozni őket.

A konfliktusok nem csak a szereplők közötti viszályokban jelenthetnek meg, hanem problémákban, amiket meg kell oldania a főhősnek: elégurult egy szikla, elveszett a kedvenc játéka, összetört a bögréje. Illetve sokat segíthetnek a családi történetek, hogy milyen problémákkal, hogy küzdött meg anya, apa, nagyszülők, ez nagyon személyes és egyben mintát is mutat neki. 

“Úgy érzem, nagyon “szárazak” és praktikusak a meséim.”

Amikor egy új helyszín vagy szereplő megjelenik, mondj egy-két mondatot arról, hogy néz ki! Például: “És akkor találkozott egy óriással, akinek csak a keze akkora volt, mint egész főhősünk, bozontos nagy szakálla volt, a nadrágja itt- ott lyukas volt, és állandóan csak ásítozott.” 

“Nehéz belekezdenem a mesébe, és ráhangolnom a gyerekeket!” 

Egyik óvónő résztvevőnk tippje, hogy a mese kezdésekor a játékból a terem egy másik pontjára invitálja a gyerekeket, lehet ez egy mesekuckó is, és azt mondja: “ ahhoz, hogy belekezdjünk a mesébe, mindenkinek fel kell venni a hétmérföldes csizmáját, mert bizony most messzire fogunk képzeletben utazni…te jól felhúztad a csizmádat, Sári?!”

“Gyorsan szoktam lekerekíteni a történet végét, olyan kurtán-furcsán.”

Gyönyörű példa volt, ahogy egy anya-nagymama páros résztvevőnk külön-külön gyakorló meséjében megjelent a mese végén a visszatéréskor az ünneplés, az újonnan megszerzett tudás vagy kincs élvezetének szánt pár gondolat. A sok küzdelem és kihívás után igenis érdemes megállni, és ünnepelni is! Úgy tűnik, náluk erre van tér! 🙂