Hogy indulhat el a történetszál?

Tippek és egy minta mesekezdésre

Sokan találják nehéznek, hogyan kezdjenek bele egy mesébe, “nem jut eszembe semmi” – mondják. Úgyhogy itt van most egy rövid recept, pár hozzávalóval az elinduláshoz, hátha  beindítja a fantáziát. 

  1. Először is vegyél egy hőst! Kisebb gyerekeknél jellemzően a kisállatok a főszereplők, nagycsoportos és kisiskolás korban már lehetnek emberek is, hiszen az már a tündérmesék időszaka. A tündérek általában a mellékszereplők 🙂
  2. Írd le a hőst! Hogy néz ki, mit lehet tudni róla, van- e családja, mit szokott csinálni? Vannak e jellemző szokásai, például “minden reggel elmegy meglocsolja a virágokat”, vagy “minden este felnéz a csillagokra, és kíván valamit”. 
  3. Egyik nap történjen valami furcsa váratlan esemény!
  4. Ennek az eseménynek a hatására induljon útnak, vagy kerüljön el egy számára ismeretlen helyre!
  5. Itt indulnak a kalandok. Kisebbeknél egyszerűbb, rövid történettel érdemes operálni, nagyobbaknál lehet hosszabb és cselekménydúsabb a sztori. 

Nézzünk egy példát!

  • Egyszer volt, hol nem volt egy távoli kis erdő szélén élt egy kisleány. (Lehetne persze kisfiú, és akár mackó is. A magyar mesék kedvelt mesehős állata például a medve, aki aztán valamilyen konfliktusba keveredik a rókával, na de térjünk vissza ehhez a történethez!) 
  • Édesanyjával és édesapjával élt egy kis házikóban az erdő szélén. (A saját családotok szereplőihez lehet igazítani a rokonságot, velük élhet persze a nagymama, vagy gyakran látogathatja őket, hoz lekvárt, befőttet, süteményt, értitek?) 
  • A kislánynak hosszú barna haja volt, amit minden nap máshogy hordott. Volt egy kedvenc kis nadrágja, amit apukájától kapott születésnapjára, legszívesebben abban evett, játszott, aludt volna minden nap, de anyukája nem engedte neki. (Értelemszerűen lehet a gyermekhez passzolóan leírni a hőst, ha szeretnétek erősíteni ezt az áthallást. Lehet cifrázni a család jellemző szokásaival, belső poénjaival.)
  • Volt egy kiskutyája, legkedvesebb barátja, egy kis tacskó. A kislány minden reggel, miután felkelt, enni adott a blökinek, és elmentek együtt sétálni az erdőbe. Indulás előtt anyukája mindig csomagolt nekik egy kis gyümölcsöt vagy szendvicset, és azt mondta nekik: “Vigyázzatok magatokra, és ha valami furcsasággal találkoztok, legyetek óvatosak!”
  • Egyik napon, mikor már az erdő sűrűjében jártak, egyszer csak elértek egy furcsa fához. “Hm, érdekes…” – mondta a kislány a kutyusnak, – “ezt a fát eddig nem láttam errefelé.” Hatalmas törzse volt, gyönyörű színes levelek díszelegtek rajta, de nem ám csak zöldek, sárgák és barnák. Volt köztük, lila, piros, de még kék is. Varázslatos fa volt, az biztos. Ahogy közelebb mentek hozzá, meglátták, hogy kiáll belőle egy furcsa alakú valami, úgy nézett ki, mint egy gomb. A kislány megtapogatta, de eszébe jutott anyukája intelme, és hátrahúzta a kezét. A kis blöki viszont nem átallott ugrálni, csaholni, és az egyik ugrásnál a mancsával megnyomta a gombot – mert az volt ám bizony – , és a fán kinyílt egy titkos ajtó. Földbe gyökerezett a lábuk a meglepetéstől, bentről csillogó meleg fényeket lehetett látni, amik annyira hívogatóak voltak, hogy a kislány és a kutya egymásra néztek, vettek egy nagy levegőt, és beléptek a fa belsejébe. Amikor ki merték nyitni a szemüket, egy csodálatos táj terült a szemük elé… (a csodálatos fa, amin keresztül eljutni az ismeretlenbe lehetett volna rókalyuk, na persze nyúlüreg, de akár egy híd, egy barlang vagy egy furcsa jármű is.)

Ha ezekkel elkezdtek főzni, utána csak hagyjátok, hogy a többi már jöjjön magától!

Ilyen és ehhez hasonló tanácsokkal, gyakorlatokkal dolgozunk a tréningen is. Ha egy nap alatt sokat akarsz fejlődni, szeretettel várunk!

Az Óperenciás tengeren is túl – a mesekezdő mondatok háttere

A meséknek jellemző a kezdőmondata. A legtipikusabb felütés az “egyszer volt, hol nem, volt”. Ez a szófordulat megtalálható szó szerint vagy némileg módosítva számos nyelven (Once upon a time, Il était une fois, Es war einmal, C’era una volta, Der van engang). Emelett tipikus felvezető gondolat a messzi tájra való utalás is, mint például egy messzi messzi tájon, galaxisban ?, “ hetedhét országon túl”, ami a lengyeleknél például “hét hegyen és hét erdőn túl” repíti a hallgatóságot. Megjelenhet a történet igazságának megkérdőjelezése is: “tán még igaz sem volt”. 

A magyar meséknek egy különlegessége az Óperenciás tenger, a kurta farkú malacról nem is beszélve. Óperencia is egy világ széli tájra viszi a képzeletünket, azonban annyi érdekessége van, hogy mégis valós helyre utal. Feltételezések szerint Felső-Ausztria tartomány nevéből ered („Österreich ob der Enns”, vagyis az Enns folyó feletti Ausztria), és az Óperenciás tenger a környéken található tavakra utal. Különböző feltevések keringenek, amelyek szerint a magyar huszárok számára jelentette ez az otthontól távol eső messzi földet. 

Bárhogy is, ezek a felütések segítenek időben és térben is elrepíteni a gyermeket a valóságtól messze, egy varázslatos világba. Egy óvodáskorú gyermek számára még könnyen keveredhet is a való világ és a képzelet, ami úgynevezett  “fantáziahazugságokban” jelenik meg. Nálunk például rendszeresen van lególeves az oviban… Iskoláskorra már a gyerekek magabiztosan el tudják választani a valóságot a képzelt világtól, de esetükben is egyfajta ráhangolódás, egy átvezető kapu ez a pár mondat. 

Óperencia és társai meginvitálják a gyermeket egy utazásra a csodák világába.