Improvizálással a bizonytalanságtűrésért – „Kisfiam, hogy jön ide a robot?!”

Biztosan veletek is előfordult már, hogy mesélés közben gyermeketek hozzáfűzött valami extra kívánságot a történethez, ami homlokegyenest ment szembe a te logikáddal. Több résztvevőnktől hallottuk már, hogy ilyenkor lefagynak, mert szent elképzelésük volt, hogy a sárkányt kereső bátor királyfi a hegy mögött mindjárt meglátja ellenfelét. Mire a gyerek benyögi a naiv, költőinek szánt kérdésre, hogy: 

  • Na és kit látott meg?
  • Egy kétfejű robotot! 

Puff…Ennyi a sárkányos tervnek. 

Bizony ilyen esetekben kiesik az irányítás a kezünkből, gyermekünk pár másodpercre észrevétlenül átvette a kormányt, és hajt az ismeretlenbe. Márpedig ott lakik a bizonytalan. Az tud igazán félelmetes ellenség lenni!

Hadd szólaljon meg a szervezetfejlesztő is bennem! A koronavírus, karantén és kibontakozó válság idején különösen erős élmény, hogy vágtatunk a bizonytalan sűrűjében. Voltak terveink, voltak elképzeléseink: legyen ez egy nyári utazás, egy induló vállalkozás, egy rutin műtét, egy emlékezetes ballagás. Jött a vírus, és ezt mind felülírta. Kérdés, hogy a bizonytalanságtűrésünk hogyan állja ki ezt a próbát. A stressz egyik komoly forrása éppen a kontroll elvesztése, hogy történik velünk valami, amit nem mi akartunk, és nincs rá befolyásunk. 

A jó hír, hogy a bizonytalanságtűrést is lehet gyakorolni, ez is egy fejleszthető izom. Menjünk el kirándulni anélkül, hogy megnéznénk az időjárás-jelentést, főzzünk abból, amit otthon találunk (mostanság elég releváns helyzet), fussunk új és ismeretlen utakon! Lehetne sorolni az egyszerű hétköznapi lehetőségeket.

A Mesélj fejből tréningen is beszélünk improvizációról, és gyakoroljuk is közösen. Az improszínházas alapmondások remek muníciót adnak a közösen alkotott meséléshez és vírushelyzet idején is. 

Legyél jelen! 

Mesélés közben figyelmedet szenteld a közös időnek, az intimitásnak, annak, hogy ott együtt alkottok valamit. Ha át tudod adni magad a pillanatnak, sokkal több energiád marad a szabad gondolatokra és inspirációkra. Bízz a folyamatban, ha megakasztanak is, jönni fog egy ötlet, használd azt!

Koronavírus idején tölts időt önmagaddal, relaxálj, vedd észre, milyen jeleket ad a tested, milyen gondolatok járnak a fejedben, sőt akár jegyezd is le ezeket! Nézz szembe a saját valóságoddal, hogy tudd milyen és mekkora az a bizonytalanság, amit most kezelned kell! 

Kapcsolódj!

Mese közben figyeld a gyerek(ek)et, hogyan néz, milyen az arca, hol kerekedik el a szeme! Rengeteget lehet kiolvasni a jeleikből, aszerint tudsz elidőzni egy résznél, vagy fokozni a hangulatot. Ez egy közös alkotás, használd, amit kapsz tőlük, építs rá, és meghálálják, hidd el!

Karanténban és elszigeteltségben teremts lehetőséget, hogy kapcsolódj másokhoz. Szociális lények vagyunk, a bezártság a természetünkkel ellenes. Most sokkal többet adhat egy kedves szó, egy gesztus, egy egyszerű „hogy vagy?”, némi figyelmes hallgatás. 

Hibázz örömmel!

A mesélésben a baki az egyik legjobb humorforrás tud lenni. A gyerekek nem tökéletesen kanyarított történetvezetést várnak tőlünk, hanem az őszinte jelenlétünket és a figyelmünket. Sok résztvevőtől hallottuk már, hogy nem elégedettek a történeteikkel, és aztán kiderül, hogy a gyermekük remekül szórakozott egy végtelen egyszerű kis sztorin. Lefagynak, ha nem jut eszükbe semmi. A varázsló eddig süket volt, most meghallotta a kisegér cincogását is a fűszálak között… No és akkor mi van?! Nevessetek együtt rajta, és folytassátok! Akár tegyetek rá egy lapáttal, hogy persze, mert ha megitta a varázsitalát, hirtelen kiélesedett a hallása. Arról nem is beszélve, hogy micsoda értéket adunk át, ha a gyerekünk azt látja tőlünk, hogy hibázni bizony lehet. 

Ez most nem a tökéletesség ideje! Egy olyan komplex helyzetben vagyunk, amit nem láttunk még itthon, a saját életünkben. Sok az ismeretlen és a változó paraméter. Most szükségmegoldások vannak, elég jó ötletek is előre visznek, a kísérletezéssel tanulunk, hogy mi működik, és mi nem. Merjünk hibázni! Ezt mondom magamnak is, szülőként, társként, fejlesztőként, és csak folytathatnám a sort.

Tanulságok az első online Mesélj fejből! tréningről

Április közepén megtartottuk az első online (Zoom-os) Mesélj fejből! képzést. Izgultunk, hogy a közös, játékos, laza hangulat áttehető-e a az online térbe és hogyan tudunk közösen gyakorolni, ami a lényege a képzésnek. A válasz az volt, hogy igen és nagyon jól 🙂 Élveztük a közös meséléseket és kényelmesebb is volt így: nem kellett időt tölteni az utazással és belefért, ha valaki pár percben kovászos kenyértésztát forgatott át a háttérben. 

Jó pár érdekes és hasznos kérdést is kaptunk, ezekkel kapcsolatban érdemes volt belemászni egy kicsit a témába: 

Milyen karakterek kellenek a mesébe? Hogyan működik a karakteralkotás, milyen az érdekes főhős?

A mesében alapvetően a sztori viszi a fő szálat, a legtöbb szereplő egydimenziós, mondhatni “közhelyes”. Egyrészt ez egy rövid műfaj, ahol hely sincs a varázsló, vagy a királyfi részletes bemutatására, pláne jellemfejlődésére. Másrészt ezért könnyű feldolgozni, követni a mesét. Régebbi mesék alapján tudjuk, hogy milyen egy királyfi (bátor), egy obsitos katona (furfangos), vagy egy óriás (vérszomjas). 

Ha egyéníteni, érdekesebbé akarod őket tenni, akkor több lehetőséged van. 

  • Első lépésben szánj pár mondatot a külső megjelenésének leírására, ez általában már ad valamilyen kiindulópontot a szereplő jellemével kapcsolatban. Más lesz az óriás, ha vasalt ingben és nyakkendőben jelenik meg, ha egy fatörzzsel piszkálja az orrát, vagy ha pizsamában szürcsöli a kakaót. 
  • Aztán egyszerűen hozzátehetsz a szereplőhöz egy eposzi jelzőt, egy állandó tulajdonságot, ami meghatározza: a bölcs bagoly, az állandóan piszkos királyfi, az intoleráns kisróka. Ebből már könnyű kibontani egy karaktert, egy személyiséget. 
  • Ha pedig idősebbeknek mesélsz és nagyot akarsz csavarni a szereplőn, akkor legyen két, ellentétes jelzője. A szorgalmas, de ügyetlen királylány; a lusta, de mézimádó medve; a vidám, de butácska kalózfiú. Ennél bonyolultabb karakteralkotásra egy mesében csak ritkán lehet szükség. 

Hogyan jelenjen meg a testvérkonfliktus, a kistestvér a mesében? 

Mit lehet kezdeni azzal, amikor a gyerek kéri, hogy legyen kistestvére a főhősnek? Az én javaslatom az, hogy jelenjen meg az öcsi, vagy a húg afféle vicces mellékszereplőként, aki akár akadályozhatja is a főhőst néha az előrehaladásban. A fő konfliktus feloldásában viszont legyen fontos szerepe a kiskvambónak, akár azért is, mert olyan pici, hogy ő meg tud oldani egy fontos részproblémát (pl. átfér a rácson és megszerzi a kulcsot). 

Lehet-e ugyanolyan főhős a királylány, mint a királyfi? Hogyan jelenjenek meg a nemi szerepek a mesében?

Mi történjen, ha a kislánynak feltűnik, hogy a főhősök leginkább férfiak és a királylány csak a mese végén kerül elő, a fele királyság melletti ráadásnak? Nem ok nélkül lettek sikeres a hercegnős Disney rajzfilmek: a lányoknak ezek mutatnak mintát, ezekkel tudnak azonosulni.    

Nekem ezzel kapcsolatban egyszerű a véleményem: legyen a főszereplő királylány, vagy a szegényember legkisebb lánya és kalandozzon, oldja meg a problémákat és csinálja meg mindazt, amit a férfi mesehősök. Semmi okát nem látom, hogy ez ne működhessen pont ugyanúgy, mint fiúkkal, vagy nyuszikkal.

Hogyan tudok konfliktusmentes mesét mesélni? Van olyan?

Visszatérő kérdés és igény, például ha a gyerek hallgatni sem szereti a konfliktusokat. Van ilyen mesefajta, három-négy éves korig az állandó eszköztár része a mindennapokról szóló mese. Ezekben nincs fantáziavilág, csak a saját napnak elmesélése, újramondása. Amikor jönnek a tündérmesék, akkor már nehezebb a feladat, ilyenkor be lehet vezetni az utazós mesét. Ebben sincsen konfliktus, a főhős csak elindul kalandozni, találkozik másokkal, megismer szép vagy különleges helyeket és hazatér. Ha pedig van igény az izgalomra, de személyközi konfliktus nélkül, akkor valamilyen helyzetből adódó kihívással, környezeti problémával lehet megküzdeni: valaki beleesett a gödörbe, át kell kelni egy megáradt folyón vagy csak szimplán kijutni az erdőből.

Végül megosztanánk egy résztvevői visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy mi tetszett az online tréningben:

“…Legfőképpen az, hogy nagyon jó egységes, koherens képbe tette az egészet. Plusz persze a lélektani vonatkozások. Nagyon gyakorlatias volt, szép lassan több körben építettük fel a saját mesélést. Jó volt, hogy az online verzió számomra nem okozott nehézséget a fizikai együtt levéshez képest. Sőt, azt kell mondjam, kisgyerekesként így még könnyebb is volt elköteleződni a tréning iránt.”

A legfrissebb tanulságok a februári Mesélj fejből tréningről

Februárban újabb alkalommal tartottuk meg a képzésünket, ahol ezúttal anyukák, nagymama, sőt két kisbaba is részt vettek. Mindig jó érzés látni, ahogy a nap végére felbátorodnak a résztvevők, és már csak az első lépések, egy kis gyakorlás is el tudja indítani az addig bátortalanul próbálkozókat. Nekünk pedig rettentő hasznosak azok a kérdések és ötletek, amiket felvet a csoport. Ebből meg is osztunk most párat, szolgáljanak mindenkinek táplálékul a formálódó saját mesékhez. 

“Elakadok, semmi sem jut eszembe, mit tegyek?”

Először is ‘no para’, teljesen természetes! Hacsak kinézel az ablakon, vagy felnézel a plafonra, azt az öt másodperc szünetet valószínűleg nem fogják rajtad számonkérni. De beleszőheted a történetbe, hogy “és akkor (főhősünk) megállt egy pillanatra, mert nagyon kifáradt, vett három nagy levegőt, és így folytatta útját…” – és akár ti együtt is vehettek nagy levegőket, amíg megszáll az ihlet. Vagy hasonlóképpen mondhatod, hogy “és akkor felnézett, és nézett, nézett …” – ezalatt kigondolhatod, mégis milyen izgalmas teremtmény fog mindjárt előugrani a bokorból, és egyben fokozod is a feszültséget.

“A kislányom mindig szörnyűséget kér, és nem hagyja, hogy feloldjuk a történetet.” 

Eddig inkább azzal a dilemmával találkoztunk, hogy a gyerek szeretné elkerülni a konfliktust a történetben, de lám lám, ilyen is van, aki szeret dagonyázni benne. Ugyanúgy, ahogy az elkerülésnél, itt is oka lehet, hogy miért akar benne maradni ebben a helyzetben. Szerintünk érdemes megadni neki a lehetőséget, hogy megélje, időzzetek el ennél a résznél tovább, mesélj több részletet, és közben akár megkérdezheted őt, hogy “hogy érezte magát közben a főhősünk”, ezzel hátha valami támponthoz jutsz, hogy mi ebben olyan izgalmas számára, és még a testtudatosságot is lehet gyakorolni. 

“Nagyon nyitott, érdeklődő a kisfiam, szeretném átadni neki, hogy idegenekkel legyen óvatos, hogy csináljam?”

A tanmese egy kockázatos műfaj, könnyű benne túltolni a megmondást, de közben pedig célszerű eszköze lehet, hogy megmutassuk valaminek az előnyét vagy a kockázatát. 

Az egyik résztvevőnk azt javasolta erre a kérdésre, hogy a mesékben érdemes – csak úgy szőrmentén akár – beleszőni, hogy amikor egy idegen odalépett a kisfiúhoz (pónihoz, nyuszihoz, macihoz, értitek), akkor ő megkérdezte anyukáját, hogy elmehet-e vele játszani, vagy megnézni valamit. 

Egy közös mese után, amiben előkerültek gyógyfüvek: “Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én nagyon jól ismerem a gyógynövényeket a munkám miatt.”

Ha van valami számodra komfortos téma, izgalmas terület, amit jól ismersz, építsd bele bátran, ez könnyű terep, és közben még érdekességeket is meg tudsz osztani. A gyógynövények, aromaterápia a mesében remekül használható tudás: hogyan aludtak el a levendulamezőn, mit tettek a megsérült lovag karjára stb. Ha a harckocsikban vagy a főzésben vagy jó, akkor használd azt! Ha pedig a gyereket meg nagyon érdekli valami másik téma (dinók, vadállatok, űrjárművek, nindzsák), és nem vagy felkent szakértő, akkor pedig menj bele, és bízz a képzeletedben!

Tanulságok az első tréningalkalomból

Nagyon sokat tanultunk a képzés első próba-alkalmából, és sok érdekes kérdést kaptunk. Ezekről majd később írunk többet, egy különösen is érdekeset most is megosztunk. Többekben felvetődött, hogy:

Kell-e gonosz a mesébe?

Erre több irányból is próbáltunk ott helyben választ adni. Tömören valami ilyesmit mondtunk:

  • Nagyon nem mindegy, hogy milyen korú gyereknek mesélünk. A kettő-négyévesnél még ne legyen gonosz. Ilyenkor még a saját napjáról mesélünk, vagy állatos mesék jönnek. Később már igényelheti a konfliktust a történetben. Erről a témáról (hány évesen milyen mese lehet jó) hosszan és részletesen beszélgetünk a tréningen.
  • Érdemes megkérdezni a hallgató(ka)t, hogy ők igénylik-e. Van olyan gyerek, aki nem szereti a konfliktust még hallgatni sem. Ha van igény rá, kérdezzük meg, hogy az antagonista milyen okból cselekszik a főszereplővel szemben.
  • A konfliktus forrása nem biztos, hogy egy aktív, külső szereplő kell, hogy legyen. Alternatíva lehet valamilyen természeti körülmény (megáradt folyó, amin át kell kelni), megoldandó feladat, félreértés a szereplők között, esetleg a főszereplő saját önbizalomhiánya vagy személyes nehézsége.

Ezekről és még sok minden másról (például az antagonista lehetséges motivációiról) is beszélgetni fogunk a következő tréningalkalmon, ha van rá igény.