Az Óperenciás tengeren is túl – a mesekezdő mondatok háttere

A meséknek jellemző a kezdőmondata. A legtipikusabb felütés az “egyszer volt, hol nem, volt”. Ez a szófordulat megtalálható szó szerint vagy némileg módosítva számos nyelven (Once upon a time, Il était une fois, Es war einmal, C’era una volta, Der van engang). Emelett tipikus felvezető gondolat a messzi tájra való utalás is, mint például egy messzi messzi tájon, galaxisban ?, “ hetedhét országon túl”, ami a lengyeleknél például “hét hegyen és hét erdőn túl” repíti a hallgatóságot. Megjelenhet a történet igazságának megkérdőjelezése is: “tán még igaz sem volt”. 

A magyar meséknek egy különlegessége az Óperenciás tenger, a kurta farkú malacról nem is beszélve. Óperencia is egy világ széli tájra viszi a képzeletünket, azonban annyi érdekessége van, hogy mégis valós helyre utal. Feltételezések szerint Felső-Ausztria tartomány nevéből ered („Österreich ob der Enns”, vagyis az Enns folyó feletti Ausztria), és az Óperenciás tenger a környéken található tavakra utal. Különböző feltevések keringenek, amelyek szerint a magyar huszárok számára jelentette ez az otthontól távol eső messzi földet. 

Bárhogy is, ezek a felütések segítenek időben és térben is elrepíteni a gyermeket a valóságtól messze, egy varázslatos világba. Egy óvodáskorú gyermek számára még könnyen keveredhet is a való világ és a képzelet, ami úgynevezett  “fantáziahazugságokban” jelenik meg. Nálunk például rendszeresen van lególeves az oviban… Iskoláskorra már a gyerekek magabiztosan el tudják választani a valóságot a képzelt világtól, de esetükben is egyfajta ráhangolódás, egy átvezető kapu ez a pár mondat. 

Óperencia és társai meginvitálják a gyermeket egy utazásra a csodák világába. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük