A meseolvasás mellett

Néha megtalál minket a kérdés: mi mennyire vagyunk az olvasott mesék ellen, ha már ennyire a fejből mesélést támogatjuk.

A meseolvasás mellett vagyunk. Mind az olvasott, mind a fejből mesélt történet nagyon jó és fontos. Mi magunk is sokat olvasunk, és értekezünk a történetekről. A tréningünkön is beszélgetünk a mai mesekönyv-kínálatról, hogy melyik milyen helyzetben lehet érdekes. 

A fejből mesélés általában a nehezebb, mi pedig szeretnénk, ha a szülőknek, rokonoknak, pedagógusoknak rendelkezésre állna ez a lehetőség is. Sokan érkeztek úgy hozzánk, hogy eddig egyáltalán nem, vagy félénken próbálkoztak, és egy kis gyakorlás és pár támpont segítségével gyűjtöttek bátorságot.

A könyvből mondott mesék fontos ihletforrások lehetnek később, ugyanúgy közös élmény a kicsikkel és ugyanolyan sokat adhatnak a történet élvezetében. A saját mese viszont kimerítőbb és alkalmasint nagyobb kihívás, mint az olvasás. Ez egy közös alkotás a hallgatósággal, eszköz a mindennapok problémáinak feldolgozására és még egy olyan közös emlék, ami összeköti a szülőket és a gyerekeket. A te gyerekednek szól az üzenet, és egy idő után komoly kreatív élvezetet jelent.

Félreértés ne essék, remek, ha már olvasásra jut energiád egy fáradt nap után, és nem te alszol el előbb, hanem a gyermek. De ha érzel magadban erőt, akkor a saját és résztvevőink tapasztalatai is az, hogy egy saját mese után az elismerés csillogó szempárok formájában fog megérkezni.

Tanulságok és ötletek a legutóbbi képzésből

A tréningen mindig izgalmas hallani a résztvevők dilemmáit, vagy akár jól bevált tippjeit. Ezekből válogattunk párat:

“Mit tudok csinálni, ha a gyerekem kerüli a mesében a konfliktust?” 

A mesék egyik fontos üzenete a gyermeki léleknek, hogy ha megküzdesz a felmerülő nehézségekkel, és akadályokkal, a végén győztesen kerülsz ki belőle. Ez építi az önbizalmát. Ezért nem érdemes kikerülni a konfliktusokat a történetben, hanem finoman behozni őket.

A konfliktusok nem csak a szereplők közötti viszályokban jelenthetnek meg, hanem problémákban, amiket meg kell oldania a főhősnek: elégurult egy szikla, elveszett a kedvenc játéka, összetört a bögréje. Illetve sokat segíthetnek a családi történetek, hogy milyen problémákkal, hogy küzdött meg anya, apa, nagyszülők, ez nagyon személyes és egyben mintát is mutat neki. 

“Úgy érzem, nagyon “szárazak” és praktikusak a meséim.”

Amikor egy új helyszín vagy szereplő megjelenik, mondj egy-két mondatot arról, hogy néz ki! Például: “És akkor találkozott egy óriással, akinek csak a keze akkora volt, mint egész főhősünk, bozontos nagy szakálla volt, a nadrágja itt- ott lyukas volt, és állandóan csak ásítozott.” 

“Nehéz belekezdenem a mesébe, és ráhangolnom a gyerekeket!” 

Egyik óvónő résztvevőnk tippje, hogy a mese kezdésekor a játékból a terem egy másik pontjára invitálja a gyerekeket, lehet ez egy mesekuckó is, és azt mondja: “ ahhoz, hogy belekezdjünk a mesébe, mindenkinek fel kell venni a hétmérföldes csizmáját, mert bizony most messzire fogunk képzeletben utazni…te jól felhúztad a csizmádat, Sári?!”

“Gyorsan szoktam lekerekíteni a történet végét, olyan kurtán-furcsán.”

Gyönyörű példa volt, ahogy egy anya-nagymama páros résztvevőnk külön-külön gyakorló meséjében megjelent a mese végén a visszatéréskor az ünneplés, az újonnan megszerzett tudás vagy kincs élvezetének szánt pár gondolat. A sok küzdelem és kihívás után igenis érdemes megállni, és ünnepelni is! Úgy tűnik, náluk erre van tér! 🙂

Andersen ellen

Vannak olyan mesék, amik annyira klasszikusok, hogy már senki nem olvassa őket, főleg nem az eredeti verziót. Aztán időnyomás alatt előkerülnek a polcról, és pár oldal után abba kell hagyni és rögtönözni egy olyan folytatást, amitől a gyerek fog tudni aludni. A Grimmek például ilyenek, és persze Andersen, a depresszív mesék mestere. 

Andersent sokszor feldolgozták már. Nem ok nélkül kell újrahúzni a nagy dán meseíró történeteit. A leghíresebb meséi meglepően kegyetlenek. A legtöbb történet szenvedésről és ok nélküli gonoszságról szól, amit a főhősöknek kell elviselniük.

  • A rendíthetetlen ólomkatona csendben végigállja a mesét és a végén elolvad a kandallóban. 
  • A kis hableány szenved a szerelemtől, majd eloszlik a hullámok között és megszűnik létezni. 
  • A kis gyufaáruslány is megfagy az utcán állva éjjel.
  • A Hókirálynő azzal indul, hogy az ördög egy olyan tükröt készít, ami mindent, amit visszatükröz, elcsúfít. Ez a tükör törik porrá és a szilánkjai beleesnek egy kisfiú szemeibe és szívébe. 
  • A csúf kiskacsa a történet végére gyönyörű hattyúvá változik, de addig mindenki alázza és bántja, akivel találkozik. 

Egy varázsmese, tündérmese nincsen konfliktus nélkül. Én Andersen történeteit nem azért érzem túlhaladott, rossz meséknek, mert van bennük nehézség, szenvedés és kegyetlenség, hanem mert ezek céltalan módon és a világ alapértelmezéseként jelennek meg. Az emberek nagy része (valamint az állatok, tündérek és tárgyak) gonoszok, vagy gonoszul bánnak a szereplőkkel. A rossz cselekedetek büntetést vonnak maguk után, a jó cselekedetek jutalma gyakran elmarad vagy a halál utánra tevődik át.

Andersen történeteinek manapság leginkább a feldolgozásait olvassuk vagy látjuk. (Az eredeti verzió elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban, ha túl jó lenne a kedvünk: https://mek.oszk.hu/00300/00309/) Úgy gondolom, hogy ezek alapanyagnak sokkal jobbak, mint elmesélendő történetnek. 

A Hókirálynő Disney-féle verziója, a Jégvarázs (Frozen) szerintem sokkal jobb lett, mint az eredeti, amelyből, bölcsen, csak pár elemet tartottak meg. A Jégvarázs egy felnövés-történet, a testvéri szeretetről szól, bár a gonosz egy igazi pszichopata, ebben tartva az anderseni hagyományt. Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy ebben mindenki Disney-karakter, kivéve Hanst, aki a Trónok Harcából jött. A Hókirálynő eredeti verziója egy kislány pokoljárása, aki az ok és cél nélkül gonosszá váló kistestvérét akarja megmenteni. 

Mindenkinek javaslom, hogy nyugodtan használja Andersen történeteit kiindulópontnak és alapanyagnak. Hígítva és kisebb dózisban kiváló alkotóeleme lehet a saját meséidnek.

Családi történetek


Kádár Annamária Mesepszichológia könyveinek a végén vannak mesék is. Mivel mindegyik elején egy kedves, mesébe illő kép van, amikor a kisfiam látta a kezemben, kérdezte, hogy ez mesekönyv-e. Mondtam, hogy alapvetően nem, felnőtteknek szól, de a végén vannak mesék is. Kérte, hogy meséljek belőle. Éppen a születésnapi és a karácsonyi történetet olvastam el neki. Ebben főszereplő, Lilla meséli el kis barátjának, Tündérbogyónak, náluk hogyan zajlik az ünneplés ezen alkalmakkor. Csillogó szemmel hallgatta, pedig ezek a korához képest hosszú mesék. Nekem is nagyon szórakoztató volt, mert meglepő módon nagyon sok hasonlóság van ahhoz, hogy ők ünnepelnek. A legkisebb apróságokban is, például hogy minden évben más színű karácsony volt, vagy hogy nekik fontos, hogy a születésnapot éppen aznap ünnepeljék. Nálam ettől megőrül a családom, én pedig kitartok. Vagy egy idő után hogyan kerül elő a “Már mi nálunk babám” – nálunk még versenyben van a “Ne sírj anyám” is.

Úgyhogy ezen felbuzdulva a gyerekeimnek mostanában sokat mesélek arról, hogyan ünnepeltük mi a karácsonyt, amikor még én kisgyerek voltam: hogy az apukák jégpályát csináltak a ház előtti focipályából, miket sütöttünk anyukámmal, hogyan bosszankodott apu a karácsonyfa faragással, hogyan álltunk a fa elé együtt, és gondoltunk azokra, akik már nincsenek velünk. Nekem jól esik ezekre visszaemlékeznem. A kisfiam pedig lelkesen mondja vissza, ami neki most fontos, például, hogy nálunk akkor idén piros karácsony van, és süt velem együtt lelkesen. Most vagyunk abban az időszakban, amikor mi is megalkotjuk a saját szokásainkat, és szeretném, ha majd egyszer ők mesélnének ezekről. 

Nincs is jobb alkalom az ünnepeknél (vagy akár születésnapnál, emlékezetes évfordulóknál), minthogy meséljünk a gyermekünknek a régi időkről, közösen felidézzük a múltat, megosszuk velük a saját gyerekkorunk emlékeit, a család izgalmas, vicces, tanulságos történeteit. 

A történetmesélés több szinten hat. Felkelti az érdeklődést, főleg, ha ismertek a szereplők, érzelmeket pendít meg, közel hoz, intimitást teremt. Nem véletlen, hogy az üzleti életben is egyre tudatosabban használják a hallgatóság megnyerésére, vagy, hogy egy egyébként nem annyira izgalmas témát emlékezetessé tegyenek. 

Egy gyermek számára a családi történetek még több munícióval bírnak. Ebből épül az öntudata, az önbecsülése, az értékei. Ebből merít inspirációt. Ebből tanulja meg, hogy ebben a családban hogyan vigadunk, vagy küzdünk meg a nehézségeinkkel. A küzdelmeket se hagyjuk ki, mert ha látja, hogy bizony abból nekünk is akadt és akad, abból tanulja meg, hogy mit lehet kezdeni egy nehéz helyzetben, és így formálódik az ő problémamegoldó képessége is. 

Ismerős régi családi történeteket mesélni szerintem igazán élvezetes. Örömteli vagy akár keserédes nosztalgia és csillogó, figyelő szempárok. Jó párosítás. Mindenkinek csak ajánlani tudom ünnepekre és hétköznapokra is.

Ha valaki szeretne még többet olvasni a családi történetek és szokások fontosságáról, ajánlom Kádár Annamária Mesepszichológia a gyakorlatban (Kulcslyuk Kiadó, 2017) című könyvét. 

Használj ötleteket mástól!

Van úgy, hogy egyszerűen kifogy az ötlettár. Már volt póni, maci, kisnyuszi. Megvolt a kalóz, a robot, és a törpés-óriásos verzió. Már találkozott a legkisebb testvér a koboldokkal, megküzdött a sárkánnyal, letepert egy orkot, csellel kimenekült a szirének közül, mi történhetne még? 

Arra biztatunk titeket, hogy inspirálódjatak bátran más mesékből, de tudjátok mit, bármilyen helyzetből! Lehet, hogy hallottál egy érdekes beszélgetést a buszon, vagy a kisboltba bejött egy furcsa hajú néni, vagy átszaladt egy mókus a kábeleken. Bármi ér. 

Én múltkor belenéztem valamiért az egyik Harry Potter filmbe (remélhetőleg ez már nem a spoiler kategória), amiben találnak egy régi naplót, amiről azt hiszik, nincsen benne semmi. Aztán egy véletlen folytán egyszer csak kiderül, hogy van ám ott mit olvasni bőven, csak épp láthatatlan tintával titkosították az írást. Kész, ennyi. Aznap este az erdőben a kis panda talált egy üres papírt, amire később rácsöppent egy esőcsepp, és lám egy kincses térkép jelent meg rajta.

Egy másik alkalommal a fáradtsággal küzdve arra jutottam, hogy a kis panda (nálunk ő egy stabil főszereplő) beteg lett, és anyukája a Piroska és farkast mesélte el neki. Mese a mesében! Csalás? Szerintem nem. 

Remekül tudnak működni a családi történetek, a saját gyerekkorod emlékezetes pillanatai, az ünnepek hangulata, erről még fogunk írni később bővebben is!

Szóval használjatok bármit inspirációnak! És ha ez épp az esti mese lenne, és annyira fáradtak vagytok, hogy ehhez sincsen már erőtök, akkor csak bújjatok össze, és aznapra akkor pont annyi is elég lesz. 

Karácsonyi ajándék

Szeretnél jönni Mesélj fejből tréningre?

Szívesen ajándékoznád valakinek karácsonyra?

Vedd meg most!

Karácsonyig kedvezményes 10000Ft-os áron!

Jelentkezni és utalványt igényelni itt tudsz: meseljfejbol@gmail.com

Mi minden történhet a Mikulással?

Ma estére pont jól jöhet egy mese a Mikulásról! Már kitette a cipőkbe és csizmákba az ajándékokat, de a gyerekek fantáziáját folyamatosan mozgatja az ő csodálatos világa, és például, hogyan is csinálja ez az öreg apó, hogy ilyen gyorsan “dolgozik”, és ennyi helyen egyszerre ott van. 

Szóval, ha szeretnétek ti magatok kanyarítani egy mesét róla, íme pár ötlet, hogy mi történhet Télapóval és segédjeivel. 

Lehet a főhős egy kisállat, egy kisgyerek, aki segít a Mikulásnak megoldani valamilyen hirtelen felmerült nehéz helyzetet! 

Például…

  • beszorul a kéménybe;
  • elvesznek az ajándékok, esetleg valaki szánt szándékkal (!) elviszi őket;
  • összekeveri az ajándékokat, márpedig a medvebocs mézespuszedlire vágyott és nem csokoládéra, a nyuszi meg ott fintorog a puszedlihegyek fölött;
  • eltöri a szarvas a lábát;
  • a szánkó defektet kap, és bizony így szinte lehetetlen ennyi ajándékot elvinni az összes kisgyerekhez;
  • Mikulás megfázott, ágynak dőlt, a mézes tea és a kakukkfüves gyógyfürdő sem segít, és valakinek segíteni kell neki;
  • Mikulás az ajándékok kiszállítása közben eltévedt egy pálmafás szigetre, és úgy megtetszett neki, hogy elidőzött ott egy kicsit, és késésben van (végül is, lehet ő is néha emberi :)) 

És egy létező történet egy mesekönyvből, – én nagyon kedvelem – , arról, hogy bizony olyan is előfordulhat, hogy valakinek elege van a Mikulásból (na persze csak eleinte). Ebben a mesében Norbert, a jegesmedve elköltözik az Északi-Sarkra, hogy végre egy kis nyugta legyen, de valami zajos társaság odaköltözik mellé a szomszédba, kis manók és egy piros ruhás öregember, akit állítólag úgy hívnak, hogy Mikulás. És ezek nem átallanak egész nap zajongani, és zörögni a csomagolópapírokkal, Norbert márpedig ettől meglehetősen morcos. Egy nap odamegy hozzá a Mikulás, hogy “Ne izgulj, kedves Norbert, nem leszünk már itt sokáig. De addig is itt van egy kis naptár, minden nap találsz benne egy kis finomságot, és ha már nem lesz több kinyitandó ablak, mi el is tűnünk innen jó időre!” Norbert fanyalogva nyitja ki első nap az ajtót, és hát bizony egy mennyei kis makréla ficereg ott, amit jóízűen be is kap. Napról napra finomabbnál finomabb halakat talál a naptárban, és már nem is tűnik olyan kibírhatatlannak a  zajos kis társaság a szomszédban, akik ígéretükhöz híven 24 nap után összecsomagolnak egy nagy szánra, és elszáguldanak. Így Norbert újra nyugodtan pihenhet, de titkon már várja, hogy jövőre újabb finom halakkal teli naptárt kapjon ettől a Mikulástól.* És ezt nyugodtan csűrjétek, csavarjátok!

Kuckózzatok, meséljetek! Jó ünnepi készülődést mindenkinek!


*Anne Ameling, Monika Parciak: 3-5-8 perces mesék – Mikulásra és karácsonyra 

Hogy indulhat el a történetszál?

Tippek és egy minta mesekezdésre

Sokan találják nehéznek, hogyan kezdjenek bele egy mesébe, “nem jut eszembe semmi” – mondják. Úgyhogy itt van most egy rövid recept, pár hozzávalóval az elinduláshoz, hátha  beindítja a fantáziát. 

  1. Először is vegyél egy hőst! Kisebb gyerekeknél jellemzően a kisállatok a főszereplők, nagycsoportos és kisiskolás korban már lehetnek emberek is, hiszen az már a tündérmesék időszaka. A tündérek általában a mellékszereplők 🙂
  2. Írd le a hőst! Hogy néz ki, mit lehet tudni róla, van- e családja, mit szokott csinálni? Vannak e jellemző szokásai, például “minden reggel elmegy meglocsolja a virágokat”, vagy “minden este felnéz a csillagokra, és kíván valamit”. 
  3. Egyik nap történjen valami furcsa váratlan esemény!
  4. Ennek az eseménynek a hatására induljon útnak, vagy kerüljön el egy számára ismeretlen helyre!
  5. Itt indulnak a kalandok. Kisebbeknél egyszerűbb, rövid történettel érdemes operálni, nagyobbaknál lehet hosszabb és cselekménydúsabb a sztori. 

Nézzünk egy példát!

  • Egyszer volt, hol nem volt egy távoli kis erdő szélén élt egy kisleány. (Lehetne persze kisfiú, és akár mackó is. A magyar mesék kedvelt mesehős állata például a medve, aki aztán valamilyen konfliktusba keveredik a rókával, na de térjünk vissza ehhez a történethez!) 
  • Édesanyjával és édesapjával élt egy kis házikóban az erdő szélén. (A saját családotok szereplőihez lehet igazítani a rokonságot, velük élhet persze a nagymama, vagy gyakran látogathatja őket, hoz lekvárt, befőttet, süteményt, értitek?) 
  • A kislánynak hosszú barna haja volt, amit minden nap máshogy hordott. Volt egy kedvenc kis nadrágja, amit apukájától kapott születésnapjára, legszívesebben abban evett, játszott, aludt volna minden nap, de anyukája nem engedte neki. (Értelemszerűen lehet a gyermekhez passzolóan leírni a hőst, ha szeretnétek erősíteni ezt az áthallást. Lehet cifrázni a család jellemző szokásaival, belső poénjaival.)
  • Volt egy kiskutyája, legkedvesebb barátja, egy kis tacskó. A kislány minden reggel, miután felkelt, enni adott a blökinek, és elmentek együtt sétálni az erdőbe. Indulás előtt anyukája mindig csomagolt nekik egy kis gyümölcsöt vagy szendvicset, és azt mondta nekik: “Vigyázzatok magatokra, és ha valami furcsasággal találkoztok, legyetek óvatosak!”
  • Egyik napon, mikor már az erdő sűrűjében jártak, egyszer csak elértek egy furcsa fához. “Hm, érdekes…” – mondta a kislány a kutyusnak, – “ezt a fát eddig nem láttam errefelé.” Hatalmas törzse volt, gyönyörű színes levelek díszelegtek rajta, de nem ám csak zöldek, sárgák és barnák. Volt köztük, lila, piros, de még kék is. Varázslatos fa volt, az biztos. Ahogy közelebb mentek hozzá, meglátták, hogy kiáll belőle egy furcsa alakú valami, úgy nézett ki, mint egy gomb. A kislány megtapogatta, de eszébe jutott anyukája intelme, és hátrahúzta a kezét. A kis blöki viszont nem átallott ugrálni, csaholni, és az egyik ugrásnál a mancsával megnyomta a gombot – mert az volt ám bizony – , és a fán kinyílt egy titkos ajtó. Földbe gyökerezett a lábuk a meglepetéstől, bentről csillogó meleg fényeket lehetett látni, amik annyira hívogatóak voltak, hogy a kislány és a kutya egymásra néztek, vettek egy nagy levegőt, és beléptek a fa belsejébe. Amikor ki merték nyitni a szemüket, egy csodálatos táj terült a szemük elé… (a csodálatos fa, amin keresztül eljutni az ismeretlenbe lehetett volna rókalyuk, na persze nyúlüreg, de akár egy híd, egy barlang vagy egy furcsa jármű is.)

Ha ezekkel elkezdtek főzni, utána csak hagyjátok, hogy a többi már jöjjön magától!

Ilyen és ehhez hasonló tanácsokkal, gyakorlatokkal dolgozunk a tréningen is. Ha egy nap alatt sokat akarsz fejlődni, szeretettel várunk!

Az Óperenciás tengeren is túl – a mesekezdő mondatok háttere

A meséknek jellemző a kezdőmondata. A legtipikusabb felütés az “egyszer volt, hol nem, volt”. Ez a szófordulat megtalálható szó szerint vagy némileg módosítva számos nyelven (Once upon a time, Il était une fois, Es war einmal, C’era una volta, Der van engang). Emelett tipikus felvezető gondolat a messzi tájra való utalás is, mint például egy messzi messzi tájon, galaxisban ?, “ hetedhét országon túl”, ami a lengyeleknél például “hét hegyen és hét erdőn túl” repíti a hallgatóságot. Megjelenhet a történet igazságának megkérdőjelezése is: “tán még igaz sem volt”. 

A magyar meséknek egy különlegessége az Óperenciás tenger, a kurta farkú malacról nem is beszélve. Óperencia is egy világ széli tájra viszi a képzeletünket, azonban annyi érdekessége van, hogy mégis valós helyre utal. Feltételezések szerint Felső-Ausztria tartomány nevéből ered („Österreich ob der Enns”, vagyis az Enns folyó feletti Ausztria), és az Óperenciás tenger a környéken található tavakra utal. Különböző feltevések keringenek, amelyek szerint a magyar huszárok számára jelentette ez az otthontól távol eső messzi földet. 

Bárhogy is, ezek a felütések segítenek időben és térben is elrepíteni a gyermeket a valóságtól messze, egy varázslatos világba. Egy óvodáskorú gyermek számára még könnyen keveredhet is a való világ és a képzelet, ami úgynevezett  “fantáziahazugságokban” jelenik meg. Nálunk például rendszeresen van lególeves az oviban… Iskoláskorra már a gyerekek magabiztosan el tudják választani a valóságot a képzelt világtól, de esetükben is egyfajta ráhangolódás, egy átvezető kapu ez a pár mondat. 

Óperencia és társai meginvitálják a gyermeket egy utazásra a csodák világába. 

Tanulságok az első tréningalkalomból

Nagyon sokat tanultunk a képzés első próba-alkalmából, és sok érdekes kérdést kaptunk. Ezekről majd később írunk többet, egy különösen is érdekeset most is megosztunk. Többekben felvetődött, hogy:

Kell-e gonosz a mesébe?

Erre több irányból is próbáltunk ott helyben választ adni. Tömören valami ilyesmit mondtunk:

  • Nagyon nem mindegy, hogy milyen korú gyereknek mesélünk. A kettő-négyévesnél még ne legyen gonosz. Ilyenkor még a saját napjáról mesélünk, vagy állatos mesék jönnek. Később már igényelheti a konfliktust a történetben. Erről a témáról (hány évesen milyen mese lehet jó) hosszan és részletesen beszélgetünk a tréningen.
  • Érdemes megkérdezni a hallgató(ka)t, hogy ők igénylik-e. Van olyan gyerek, aki nem szereti a konfliktust még hallgatni sem. Ha van igény rá, kérdezzük meg, hogy az antagonista milyen okból cselekszik a főszereplővel szemben.
  • A konfliktus forrása nem biztos, hogy egy aktív, külső szereplő kell, hogy legyen. Alternatíva lehet valamilyen természeti körülmény (megáradt folyó, amin át kell kelni), megoldandó feladat, félreértés a szereplők között, esetleg a főszereplő saját önbizalomhiánya vagy személyes nehézsége.

Ezekről és még sok minden másról (például az antagonista lehetséges motivációiról) is beszélgetni fogunk a következő tréningalkalmon, ha van rá igény.