A legfrissebb tanulságok a februári Mesélj fejből tréningről

Februárban újabb alkalommal tartottuk meg a képzésünket, ahol ezúttal anyukák, nagymama, sőt két kisbaba is részt vettek. Mindig jó érzés látni, ahogy a nap végére felbátorodnak a résztvevők, és már csak az első lépések, egy kis gyakorlás is el tudja indítani az addig bátortalanul próbálkozókat. Nekünk pedig rettentő hasznosak azok a kérdések és ötletek, amiket felvet a csoport. Ebből meg is osztunk most párat, szolgáljanak mindenkinek táplálékul a formálódó saját mesékhez. 

“Elakadok, semmi sem jut eszembe, mit tegyek?”

Először is ‘no para’, teljesen természetes! Hacsak kinézel az ablakon, vagy felnézel a plafonra, azt az öt másodperc szünetet valószínűleg nem fogják rajtad számonkérni. De beleszőheted a történetbe, hogy “és akkor (főhősünk) megállt egy pillanatra, mert nagyon kifáradt, vett három nagy levegőt, és így folytatta útját…” – és akár ti együtt is vehettek nagy levegőket, amíg megszáll az ihlet. Vagy hasonlóképpen mondhatod, hogy “és akkor felnézett, és nézett, nézett …” – ezalatt kigondolhatod, mégis milyen izgalmas teremtmény fog mindjárt előugrani a bokorból, és egyben fokozod is a feszültséget.

“A kislányom mindig szörnyűséget kér, és nem hagyja, hogy feloldjuk a történetet.” 

Eddig inkább azzal a dilemmával találkoztunk, hogy a gyerek szeretné elkerülni a konfliktust a történetben, de lám lám, ilyen is van, aki szeret dagonyázni benne. Ugyanúgy, ahogy az elkerülésnél, itt is oka lehet, hogy miért akar benne maradni ebben a helyzetben. Szerintünk érdemes megadni neki a lehetőséget, hogy megélje, időzzetek el ennél a résznél tovább, mesélj több részletet, és közben akár megkérdezheted őt, hogy “hogy érezte magát közben a főhősünk”, ezzel hátha valami támponthoz jutsz, hogy mi ebben olyan izgalmas számára, és még a testtudatosságot is lehet gyakorolni. 

“Nagyon nyitott, érdeklődő a kisfiam, szeretném átadni neki, hogy idegenekkel legyen óvatos, hogy csináljam?”

A tanmese egy kockázatos műfaj, könnyű benne túltolni a megmondást, de közben pedig célszerű eszköze lehet, hogy megmutassuk valaminek az előnyét vagy a kockázatát. 

Az egyik résztvevőnk azt javasolta erre a kérdésre, hogy a mesékben érdemes – csak úgy szőrmentén akár – beleszőni, hogy amikor egy idegen odalépett a kisfiúhoz (pónihoz, nyuszihoz, macihoz, értitek), akkor ő megkérdezte anyukáját, hogy elmehet-e vele játszani, vagy megnézni valamit. 

Egy közös mese után, amiben előkerültek gyógyfüvek: “Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én nagyon jól ismerem a gyógynövényeket a munkám miatt.”

Ha van valami számodra komfortos téma, izgalmas terület, amit jól ismersz, építsd bele bátran, ez könnyű terep, és közben még érdekességeket is meg tudsz osztani. A gyógynövények, aromaterápia a mesében remekül használható tudás: hogyan aludtak el a levendulamezőn, mit tettek a megsérült lovag karjára stb. Ha a harckocsikban vagy a főzésben vagy jó, akkor használd azt! Ha pedig a gyereket meg nagyon érdekli valami másik téma (dinók, vadállatok, űrjárművek, nindzsák), és nem vagy felkent szakértő, akkor pedig menj bele, és bízz a képzeletedben!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük