Improvizálással a bizonytalanságtűrésért – „Kisfiam, hogy jön ide a robot?!”

Biztosan veletek is előfordult már, hogy mesélés közben gyermeketek hozzáfűzött valami extra kívánságot a történethez, ami homlokegyenest ment szembe a te logikáddal. Több résztvevőnktől hallottuk már, hogy ilyenkor lefagynak, mert szent elképzelésük volt, hogy a sárkányt kereső bátor királyfi a hegy mögött mindjárt meglátja ellenfelét. Mire a gyerek benyögi a naiv, költőinek szánt kérdésre, hogy: 

  • Na és kit látott meg?
  • Egy kétfejű robotot! 

Puff…Ennyi a sárkányos tervnek. 

Bizony ilyen esetekben kiesik az irányítás a kezünkből, gyermekünk pár másodpercre észrevétlenül átvette a kormányt, és hajt az ismeretlenbe. Márpedig ott lakik a bizonytalan. Az tud igazán félelmetes ellenség lenni!

Hadd szólaljon meg a szervezetfejlesztő is bennem! A koronavírus, karantén és kibontakozó válság idején különösen erős élmény, hogy vágtatunk a bizonytalan sűrűjében. Voltak terveink, voltak elképzeléseink: legyen ez egy nyári utazás, egy induló vállalkozás, egy rutin műtét, egy emlékezetes ballagás. Jött a vírus, és ezt mind felülírta. Kérdés, hogy a bizonytalanságtűrésünk hogyan állja ki ezt a próbát. A stressz egyik komoly forrása éppen a kontroll elvesztése, hogy történik velünk valami, amit nem mi akartunk, és nincs rá befolyásunk. 

A jó hír, hogy a bizonytalanságtűrést is lehet gyakorolni, ez is egy fejleszthető izom. Menjünk el kirándulni anélkül, hogy megnéznénk az időjárás-jelentést, főzzünk abból, amit otthon találunk (mostanság elég releváns helyzet), fussunk új és ismeretlen utakon! Lehetne sorolni az egyszerű hétköznapi lehetőségeket.

A Mesélj fejből tréningen is beszélünk improvizációról, és gyakoroljuk is közösen. Az improszínházas alapmondások remek muníciót adnak a közösen alkotott meséléshez és vírushelyzet idején is. 

Legyél jelen! 

Mesélés közben figyelmedet szenteld a közös időnek, az intimitásnak, annak, hogy ott együtt alkottok valamit. Ha át tudod adni magad a pillanatnak, sokkal több energiád marad a szabad gondolatokra és inspirációkra. Bízz a folyamatban, ha megakasztanak is, jönni fog egy ötlet, használd azt!

Koronavírus idején tölts időt önmagaddal, relaxálj, vedd észre, milyen jeleket ad a tested, milyen gondolatok járnak a fejedben, sőt akár jegyezd is le ezeket! Nézz szembe a saját valóságoddal, hogy tudd milyen és mekkora az a bizonytalanság, amit most kezelned kell! 

Kapcsolódj!

Mese közben figyeld a gyerek(ek)et, hogyan néz, milyen az arca, hol kerekedik el a szeme! Rengeteget lehet kiolvasni a jeleikből, aszerint tudsz elidőzni egy résznél, vagy fokozni a hangulatot. Ez egy közös alkotás, használd, amit kapsz tőlük, építs rá, és meghálálják, hidd el!

Karanténban és elszigeteltségben teremts lehetőséget, hogy kapcsolódj másokhoz. Szociális lények vagyunk, a bezártság a természetünkkel ellenes. Most sokkal többet adhat egy kedves szó, egy gesztus, egy egyszerű „hogy vagy?”, némi figyelmes hallgatás. 

Hibázz örömmel!

A mesélésben a baki az egyik legjobb humorforrás tud lenni. A gyerekek nem tökéletesen kanyarított történetvezetést várnak tőlünk, hanem az őszinte jelenlétünket és a figyelmünket. Sok résztvevőtől hallottuk már, hogy nem elégedettek a történeteikkel, és aztán kiderül, hogy a gyermekük remekül szórakozott egy végtelen egyszerű kis sztorin. Lefagynak, ha nem jut eszükbe semmi. A varázsló eddig süket volt, most meghallotta a kisegér cincogását is a fűszálak között… No és akkor mi van?! Nevessetek együtt rajta, és folytassátok! Akár tegyetek rá egy lapáttal, hogy persze, mert ha megitta a varázsitalát, hirtelen kiélesedett a hallása. Arról nem is beszélve, hogy micsoda értéket adunk át, ha a gyerekünk azt látja tőlünk, hogy hibázni bizony lehet. 

Ez most nem a tökéletesség ideje! Egy olyan komplex helyzetben vagyunk, amit nem láttunk még itthon, a saját életünkben. Sok az ismeretlen és a változó paraméter. Most szükségmegoldások vannak, elég jó ötletek is előre visznek, a kísérletezéssel tanulunk, hogy mi működik, és mi nem. Merjünk hibázni! Ezt mondom magamnak is, szülőként, társként, fejlesztőként, és csak folytathatnám a sort.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük