Tanulságok az első online Mesélj fejből! tréningről

Április közepén megtartottuk az első online (Zoom-os) Mesélj fejből! képzést. Izgultunk, hogy a közös, játékos, laza hangulat áttehető-e a az online térbe és hogyan tudunk közösen gyakorolni, ami a lényege a képzésnek. A válasz az volt, hogy igen és nagyon jól 🙂 Élveztük a közös meséléseket és kényelmesebb is volt így: nem kellett időt tölteni az utazással és belefért, ha valaki pár percben kovászos kenyértésztát forgatott át a háttérben. 

Jó pár érdekes és hasznos kérdést is kaptunk, ezekkel kapcsolatban érdemes volt belemászni egy kicsit a témába: 

Milyen karakterek kellenek a mesébe? Hogyan működik a karakteralkotás, milyen az érdekes főhős?

A mesében alapvetően a sztori viszi a fő szálat, a legtöbb szereplő egydimenziós, mondhatni “közhelyes”. Egyrészt ez egy rövid műfaj, ahol hely sincs a varázsló, vagy a királyfi részletes bemutatására, pláne jellemfejlődésére. Másrészt ezért könnyű feldolgozni, követni a mesét. Régebbi mesék alapján tudjuk, hogy milyen egy királyfi (bátor), egy obsitos katona (furfangos), vagy egy óriás (vérszomjas). 

Ha egyéníteni, érdekesebbé akarod őket tenni, akkor több lehetőséged van. 

  • Első lépésben szánj pár mondatot a külső megjelenésének leírására, ez általában már ad valamilyen kiindulópontot a szereplő jellemével kapcsolatban. Más lesz az óriás, ha vasalt ingben és nyakkendőben jelenik meg, ha egy fatörzzsel piszkálja az orrát, vagy ha pizsamában szürcsöli a kakaót. 
  • Aztán egyszerűen hozzátehetsz a szereplőhöz egy eposzi jelzőt, egy állandó tulajdonságot, ami meghatározza: a bölcs bagoly, az állandóan piszkos királyfi, az intoleráns kisróka. Ebből már könnyű kibontani egy karaktert, egy személyiséget. 
  • Ha pedig idősebbeknek mesélsz és nagyot akarsz csavarni a szereplőn, akkor legyen két, ellentétes jelzője. A szorgalmas, de ügyetlen királylány; a lusta, de mézimádó medve; a vidám, de butácska kalózfiú. Ennél bonyolultabb karakteralkotásra egy mesében csak ritkán lehet szükség. 

Hogyan jelenjen meg a testvérkonfliktus, a kistestvér a mesében? 

Mit lehet kezdeni azzal, amikor a gyerek kéri, hogy legyen kistestvére a főhősnek? Az én javaslatom az, hogy jelenjen meg az öcsi, vagy a húg afféle vicces mellékszereplőként, aki akár akadályozhatja is a főhőst néha az előrehaladásban. A fő konfliktus feloldásában viszont legyen fontos szerepe a kiskvambónak, akár azért is, mert olyan pici, hogy ő meg tud oldani egy fontos részproblémát (pl. átfér a rácson és megszerzi a kulcsot). 

Lehet-e ugyanolyan főhős a királylány, mint a királyfi? Hogyan jelenjenek meg a nemi szerepek a mesében?

Mi történjen, ha a kislánynak feltűnik, hogy a főhősök leginkább férfiak és a királylány csak a mese végén kerül elő, a fele királyság melletti ráadásnak? Nem ok nélkül lettek sikeres a hercegnős Disney rajzfilmek: a lányoknak ezek mutatnak mintát, ezekkel tudnak azonosulni.    

Nekem ezzel kapcsolatban egyszerű a véleményem: legyen a főszereplő királylány, vagy a szegényember legkisebb lánya és kalandozzon, oldja meg a problémákat és csinálja meg mindazt, amit a férfi mesehősök. Semmi okát nem látom, hogy ez ne működhessen pont ugyanúgy, mint fiúkkal, vagy nyuszikkal.

Hogyan tudok konfliktusmentes mesét mesélni? Van olyan?

Visszatérő kérdés és igény, például ha a gyerek hallgatni sem szereti a konfliktusokat. Van ilyen mesefajta, három-négy éves korig az állandó eszköztár része a mindennapokról szóló mese. Ezekben nincs fantáziavilág, csak a saját napnak elmesélése, újramondása. Amikor jönnek a tündérmesék, akkor már nehezebb a feladat, ilyenkor be lehet vezetni az utazós mesét. Ebben sincsen konfliktus, a főhős csak elindul kalandozni, találkozik másokkal, megismer szép vagy különleges helyeket és hazatér. Ha pedig van igény az izgalomra, de személyközi konfliktus nélkül, akkor valamilyen helyzetből adódó kihívással, környezeti problémával lehet megküzdeni: valaki beleesett a gödörbe, át kell kelni egy megáradt folyón vagy csak szimplán kijutni az erdőből.

Végül megosztanánk egy résztvevői visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy mi tetszett az online tréningben:

“…Legfőképpen az, hogy nagyon jó egységes, koherens képbe tette az egészet. Plusz persze a lélektani vonatkozások. Nagyon gyakorlatias volt, szép lassan több körben építettük fel a saját mesélést. Jó volt, hogy az online verzió számomra nem okozott nehézséget a fizikai együtt levéshez képest. Sőt, azt kell mondjam, kisgyerekesként így még könnyebb is volt elköteleződni a tréning iránt.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük