Családi történetek


Kádár Annamária Mesepszichológia könyveinek a végén vannak mesék is. Mivel mindegyik elején egy kedves, mesébe illő kép van, amikor a kisfiam látta a kezemben, kérdezte, hogy ez mesekönyv-e. Mondtam, hogy alapvetően nem, felnőtteknek szól, de a végén vannak mesék is. Kérte, hogy meséljek belőle. Éppen a születésnapi és a karácsonyi történetet olvastam el neki. Ebben főszereplő, Lilla meséli el kis barátjának, Tündérbogyónak, náluk hogyan zajlik az ünneplés ezen alkalmakkor. Csillogó szemmel hallgatta, pedig ezek a korához képest hosszú mesék. Nekem is nagyon szórakoztató volt, mert meglepő módon nagyon sok hasonlóság van ahhoz, hogy ők ünnepelnek. A legkisebb apróságokban is, például hogy minden évben más színű karácsony volt, vagy hogy nekik fontos, hogy a születésnapot éppen aznap ünnepeljék. Nálam ettől megőrül a családom, én pedig kitartok. Vagy egy idő után hogyan kerül elő a “Már mi nálunk babám” – nálunk még versenyben van a “Ne sírj anyám” is.

Úgyhogy ezen felbuzdulva a gyerekeimnek mostanában sokat mesélek arról, hogyan ünnepeltük mi a karácsonyt, amikor még én kisgyerek voltam: hogy az apukák jégpályát csináltak a ház előtti focipályából, miket sütöttünk anyukámmal, hogyan bosszankodott apu a karácsonyfa faragással, hogyan álltunk a fa elé együtt, és gondoltunk azokra, akik már nincsenek velünk. Nekem jól esik ezekre visszaemlékeznem. A kisfiam pedig lelkesen mondja vissza, ami neki most fontos, például, hogy nálunk akkor idén piros karácsony van, és süt velem együtt lelkesen. Most vagyunk abban az időszakban, amikor mi is megalkotjuk a saját szokásainkat, és szeretném, ha majd egyszer ők mesélnének ezekről. 

Nincs is jobb alkalom az ünnepeknél (vagy akár születésnapnál, emlékezetes évfordulóknál), minthogy meséljünk a gyermekünknek a régi időkről, közösen felidézzük a múltat, megosszuk velük a saját gyerekkorunk emlékeit, a család izgalmas, vicces, tanulságos történeteit. 

A történetmesélés több szinten hat. Felkelti az érdeklődést, főleg, ha ismertek a szereplők, érzelmeket pendít meg, közel hoz, intimitást teremt. Nem véletlen, hogy az üzleti életben is egyre tudatosabban használják a hallgatóság megnyerésére, vagy, hogy egy egyébként nem annyira izgalmas témát emlékezetessé tegyenek. 

Egy gyermek számára a családi történetek még több munícióval bírnak. Ebből épül az öntudata, az önbecsülése, az értékei. Ebből merít inspirációt. Ebből tanulja meg, hogy ebben a családban hogyan vigadunk, vagy küzdünk meg a nehézségeinkkel. A küzdelmeket se hagyjuk ki, mert ha látja, hogy bizony abból nekünk is akadt és akad, abból tanulja meg, hogy mit lehet kezdeni egy nehéz helyzetben, és így formálódik az ő problémamegoldó képessége is. 

Ismerős régi családi történeteket mesélni szerintem igazán élvezetes. Örömteli vagy akár keserédes nosztalgia és csillogó, figyelő szempárok. Jó párosítás. Mindenkinek csak ajánlani tudom ünnepekre és hétköznapokra is.

Ha valaki szeretne még többet olvasni a családi történetek és szokások fontosságáról, ajánlom Kádár Annamária Mesepszichológia a gyakorlatban (Kulcslyuk Kiadó, 2017) című könyvét. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük