A tréningen mindig izgalmas hallani a résztvevők dilemmáit, vagy akár jól bevált tippjeit. Ezekből válogattunk párat:
“Mit tudok csinálni, ha a gyerekem kerüli a mesében a konfliktust?”
A mesék egyik fontos üzenete a gyermeki léleknek, hogy ha megküzdesz a felmerülő nehézségekkel, és akadályokkal, a végén győztesen kerülsz ki belőle. Ez építi az önbizalmát. Ezért nem érdemes kikerülni a konfliktusokat a történetben, hanem finoman behozni őket.
A konfliktusok nem csak a szereplők közötti viszályokban jelenthetnek meg, hanem problémákban, amiket meg kell oldania a főhősnek: elégurult egy szikla, elveszett a kedvenc játéka, összetört a bögréje. Illetve sokat segíthetnek a családi történetek, hogy milyen problémákkal, hogy küzdött meg anya, apa, nagyszülők, ez nagyon személyes és egyben mintát is mutat neki.
“Úgy érzem, nagyon “szárazak” és praktikusak a meséim.”
Amikor egy új helyszín vagy szereplő megjelenik, mondj egy-két mondatot arról, hogy néz ki! Például: “És akkor találkozott egy óriással, akinek csak a keze akkora volt, mint egész főhősünk, bozontos nagy szakálla volt, a nadrágja itt- ott lyukas volt, és állandóan csak ásítozott.”
“Nehéz belekezdenem a mesébe, és ráhangolnom a gyerekeket!”
Egyik óvónő résztvevőnk tippje, hogy a mese kezdésekor a játékból a terem egy másik pontjára invitálja a gyerekeket, lehet ez egy mesekuckó is, és azt mondja: “ ahhoz, hogy belekezdjünk a mesébe, mindenkinek fel kell venni a hétmérföldes csizmáját, mert bizony most messzire fogunk képzeletben utazni…te jól felhúztad a csizmádat, Sári?!”
“Gyorsan szoktam lekerekíteni a történet végét, olyan kurtán-furcsán.”
Gyönyörű példa volt, ahogy egy anya-nagymama páros résztvevőnk külön-külön gyakorló meséjében megjelent a mese végén a visszatéréskor az ünneplés, az újonnan megszerzett tudás vagy kincs élvezetének szánt pár gondolat. A sok küzdelem és kihívás után igenis érdemes megállni, és ünnepelni is! Úgy tűnik, náluk erre van tér! 🙂